A Nabi Sirius típusú buszt két hétig tesztelte a BKV. Végre én is kipróbálhattam, milyen a vezetőülésből nézve.
A kaposvári gyár busza azonnal kitűnik a fővárosi forgalomból: harsány kék-sárga fényezése és a meghökkentő homlokfal mindenki figyelmét felkelti a közúton. Erre azonban szüksége is van a NABI-nak, buszai döntő többségét az Egyesült Államokba adják el. Ott pedig a legtöbb személyautó nagynak és harsánynak tűnik az európai szem számára, ez a tengerentúli járműgyártás egyik sajátossága. Ahogy a feltűnőséget szolgálja a buborékra hasonlító első szélvédő is. Ez ugyan meglehetősen drága megoldás, de kellő feltűnést kelt a járókelők között.
(Amerikai formaterv az előtérben, BKV-garázs a háttérben)
A járművezető munkahelyén, az ISRI sofőrülésben elhelyezkedve kellemesen érzi magát az ember. Az elmúlt években az új buszokat már kifordítható üléssel szerelik, vagyis a sofőr beszálláskor kifordítja az ülést, és azon ülve fordul be a kormány elé. Ez egy nagyon kényelmes megoldás, de talán a budapesti közlekedésben nem ez a legfontosabb. Egy másik, olcsóbb vezetőüléssel is megfelelő lehet a budapesti sofőröknek, akik már nagyon várják, hogy a mostaninál jobb állapotú buszokkal járhassák az utakat.
A járgány 12,58 méter hosszú, nagyjából ennyi a többi városi autóbusz is. Nemcsak azért, mert ez egy könnyen kezelhető méret, hanem azért is, mert a legtöbb nagy buszgyártó nem ad el alvázat a kisebb buszépítő vállalkozásoknak. Így a NABI is a német MAN-től vette ennek a busznak az alvázát és motorját. És a többi magyar autóbuszgyártónak sincs sok választási lehetősége, ők is ugyanezekre az alapokra tudnak építeni.
(Új technika, régi bácsi)
Az A69 típusú alváz hátránya, hogy ebbe a hátsó tengely mögött hosszában építették be a motort, így a hátsó, harmadik ajtónál már lépcsőzni kell. Pedig az első két ajtónál még szintben lehet beszállni, kényelmesen, lépcsőzés nélkül. De ezen nincs mit csodálkozni, ez az alváz az elővárosi buszforgalomban nagyon bevált, ott pedig a harmadik ajtót ritkábban szokták használni, a busz hátsó részén azok szoktak ülni, akik hosszabb távon utaznak.
A külső burkolatok poliészterből és alumíniumból készültek, így egyrészt könnyebbek, másrészt nem rozsdásodnak, ez pedig a karbantartást olcsóbbá teszi az üzemeltetés során.
A homlokfal buborékformájának köszönhetően az első ajtó előtt még van két oldalablak, amely a járművezető kilátását segíti a jobb oldal felé. Mivel ezeket az ablakokat nehezen lehet elérni, ezért ide a gyártó fűtőszálas üvegeket illesztett be.
Indulás után rögtön feltűnik, hogy a motor – szintén MAN gyártmány – kellő erővel tudja a 18 tonnás járművet mozgásba hozni. Álló utasoknak érdemes kapaszkodni. A D0836 típusú hathengeres motor 6900 köbcentis, és 1100 newtonméteres forgatónyomatéka van. A pesti oldalon ennek az erőtöbbletnek nincs sok jelentősége, a budai oldalon viszont jól jöhet a tartalék.
Apropó, kapaszkodó: a gyárban hőszigetelt csöveket szereltek fel, így az utasoknak télen sem fagy a kapaszkodóhoz a kezük. Egy másik apróság is feltűnt az utastérben: az ajtók melletti szélfogókat ragasztva, és nem csavarozva rögzítették a kapaszkodókhoz, így ezek nem fognak úgy zörögni, mint néhány most forgalomban lévő típus.
(fűtött buborékablak a sarkon)
A vezetőfülkébe visszatérve látszik, hogy a járművezetőnek külön zárható táskatartója van, a sofőrfülkét pedig ütésálló üveg védi. Ez az Egyesült Államokban is jól jön, és sajnos Magyarországon is vertek már meg járművezetőt, így a biztonsági üveg mindenképpen hasznos kiegészítő.
(A képen jól látszik a kezem)
Ebből a buszból az első darab Kaposváron fog közlekedni, Hogy a többi hazai városnak mikor lesz pénze új buszokra, és hogy abból Nabit vesznek-e, az majd kiderül.
