Felmondott a Malév vezérigazgatója, mert kevés neki a kétmilliós fizetés. Igaza van.
Már a hazai vállalatok vezetői között sem szokatlan dolog a havi többmilliós fizetés. Ehhez azonban nem csak rengeteg önfeláldozást, de hosszú munkaórákat és idegőrlő érdekegyeztetéseket is kell vállalni. És természetesen vállalni kell azt is, hogy egy-egy rossz döntés után a cégvezető büntetőjogi felelősséget is vállal.
Magyarországon ez utóbbi még nem elterjedt, elsősorban az épp aktuális kormánypárt szokott ilyen eljárásokat indítani, de ettől még nagyon is valós a büntetőjogi felelősség. Ez pedig rendszerint a vezetői karrier végét is jelentheti, hiszen senki nem alkalmaz egy „priuszos” embert vezetői pozícióban. Az egykori BKV-s vezetők közül többeket meggyanúsítottak, némelyiküket egy időre előzetes letartóztatásba is helyezték, de azóta sem emeltek vádat ellenük. Nem tudjuk, hogy valóban bűnösök-e, de az biztos, hogy 2009 óta nem kapnak sehol állást. Még buszsofőrnek se tudnak elmenni, de a gyerekeknek enni kell adni, és a lakástörlesztést is fizetni kell. Egy-egy ilyen korszakot pedig csak úgy lehet túlélni, ha az illetőnek van tartaléka. Ezért is szoktak nagy fizetéseket kikötni a magasabb pozícióknál.
Tegyük még azt is hozzá, hogy a legtöbb esetben a főnök csak beosztottai szakértelmében, tisztességében és lojalitásában bízhat a gazdasági döntések meghozatalakor. Nekem középvezetőként naponta csak néhány tucat beszerzést kellett engedélyeznem, ilyenkor rendszerint kollégáim agyára mentem: mindig megkérdeztem, hogy mi micsoda. Sokszor ezzel órák mentek el, mire kiderült, hogy mire és miért kellett az a dolog, és miért éppen onnan és annyiért. Igazgatói szinten százával vannak ilyen tételek, és a kontroll miatt más igazgatók tételeit is át kell nézni. Gyakorlatilag lehetetlen minden tételt ismerni, de ha valami gebasz van, akkor biztosan számot kell adni a bíróság előtt. Ilyenekért cserébe adják a magas fizetést. És ezért van az is, hogy sok vezető nem a legjobb, hanem a leglojálisabb alkalmazottakat lépteti elő, mert bennük tud megbízni annyira, hogy alá meri írni azt, amit az orra elé tesznek. Felháborító dolog, de sajnos így működik – különösen azoknál a cégeknél, ahol az előmenetelért bárkit bebuktatnak a rámenős emberek.
És van egy másik vonulata is a magas vezetői fizetésnek: a vezető legyen ambiciózus, akarja az állást és a felelősséget, és legyen hajtóerő, ami teljesítményre sarkallja. Ez általában jól működik, az alacsonyabb pozíciójú emberek rendszerint irigylik a főnököt a nagy fizetésért, és sokan szeretnének főnökké válni. És itt értünk el Gauss igazságához.
A légiközlekedés nagy odafigyelést és hatalmas szakmai tudást igényel. Az Egyesült Államokban egy pilóta éves fizetése átlagosan 99 ezer dollár, de ebben benne vannak a négyszemélyes kisgépek vezetői is. Egy nagyobb légitársaságnál ezek az összegek jóval magasabbak. A Malév pilóták bérezése nem is kifejezetten magas a többi légitársasághoz képest, de átlagban így is elérik a 2,6 millió forintot. Viszont a közvélekedés szerint minden egyes fillért megérdemelnek, mert egyetlen rossz, vagy kevésbé megalapozott döntéssel százak életét tehetik kockára – és tragikus döntésre évek óta nem volt példa közöttük. Ez utóbbi persze annak is köszönhető, hogy a robotpilóták elég sok feladatot elvégeznek, az igazi pilótákra elsősorban akkor van szükség, ha baj van. akkor viszont szó szerint élet és halál urai.
Vajon ha pilótaként túllépi a fizetésük a kétmilliós bérplafont, vajon melyikük akar továbbemelkedni a ranglétrán? Lesz-e valamelyikük annyira ellensége a saját sorsának, hogy feladja a repülést azért, hogy egy íróasztal mögött ücsörögjön egész nap? Így a vezérigazgatói állásra egészen biztosan nem fognak olyanok jelentkezni, akik ismerik és gyakorolták a Malév feladatát, csakis nyeretlen kétévesek vagy felelőtlen szerencselovagok, akik ott fogják szétlopni a céget, ahol csak lehetőség adódik rá. És lehetőség lesz, hiszen épp ők hagyják jóvá a kifizetéseket...
Egy alacsonyabb béreket fizető kisebb cégnél működőképes lehet a kétmilliós bérplafon, és érthető a politikai jelentősége is ennek a limitnek. De egy olyan cégnél, ahol a működésből adódóan nemzetközi szakértelemre van szükség, ott csak nemzetközi szintű fizetéssel lehet megfelelő szakembert találni. A British Airways ugyan nem hasonlítható össze a Malévval, de azért sokat mond, hogy a brit légitársaság első embere havi 60 ezer fontot, azaz 18 millió forintot keres bónuszok nélkül. Ha nyereséges Malévet akarunk, nem csak a céget kell átalakítani, hanem hozzáértő vezetőket is kell találni, annak meg ilyen ára van.
