Vasárnap kihoztuk a remízből az idén 99 éves, "1074-es" néven ismert favázas villamost. Szép idő volt, és szinte minden nő mosolygott ránk utazás közben. Néhány autós pedig fél kézzel vezetve készített rólunk fényképeket menet közben.
(A villamos a 41-es járat kamaraerdei végállomásánál. A fénykép telefonnal készült, bocs a minőségéért.)
A BKV járműállománya meglehetősen gyatra állapotban van, mert alig van pénz karbantartásra. A vállalat mégis fenntart két múzeumot is, egyet a Deák téri metróaluljáróban, egyet pedig a szentendrei HÉV végállomáson. Az itt tárolt járműveket általában nem sok pénzből, hanem az oldtimerek iránt rajongó dolgozók szeretetéből tartják menetképes állapotban. (A fenntartás és a rajongás megszervezése a BKV Múzeumi csoportjának a kezében van. Csatájuk a rozsdával és a pénztelenséggel igazi szélmalomharc, de mégsem adják fel, mert olyan őszintén rajonganak ezekért a régi járművekért, ahogy a kisgyerekeknek tudnak.)
Így van ez a 1074-es pályaszámú kocsival is, amit néhány szaki lelkesedésből tart karban – sajnos nincsenek sokan, akik még értenek hozzá. Ezért is volt fontos a vasárnapi villamosozás, hiszen nagyon kevés ember van, aki még tudja, hogy kell ezeket a villamosokat vezetni, így egyre nagyobb szükség van arra, hogy a fiatalabbak is megtanulják vezetni ezeket a matuzsálemeket.
Az általunk kihozott kocsit 1912-ben gyártották, de még az ötvenes években is használták. (Ennek a villamosnak a testvére volt, ami a Margit híd 1944-es felrobbantásakor a Dunába zuhant. A kocsit később kiemelték és helyreállították, a háború után még néhány évig utasokat is szállított.) A 1074-es eredetileg favázas volt, aztán átépítették acélvázasra, később visszaállították az eredeti állapotot. Az utolsó ilyen kocsit 1984. augusztus 30-án vonták ki a forgalomból. Addig Szépilonán, Óbudán és Budafokon járt, legutoljára a 43-41-es vonalakról tűnt el.
Ez a járgány már csak a Kulturális Örökség Napján szokott utasokat szállítani, testvére, a 436-611 a ferencvárosi remízben pihen (egy pedig a szentendrei múzeumban - köszönet záporjózsinak a kiegészítésért). Remélem, hogy a jövőben többször is üzembe tudják állítani, mert évente alig egy-két nap van, amikor utasok is felszállhatnak rá, olyankor viszont zsúfolásig tele van.
(A villamos sokáig a szentendrei múzeumban állt, erről Hamster írt. Aztán átvitték a ferencvárosi kocsiszínbe, erről az Indóház számolt be. A villamos sorsáról pedig a villamosok.hu írt.)
A villamoson faléces ülések vannak. Ez az, amit mindenki utált a UV-villamosok középső kocsijában, de a mostani műanyag ülések idején a nosztalgiázni vágyók csodálattal szoktak ránézni, kisgyerekek pedig tágra nyílt szemekkel bámulják, hogy valaha ilyen volt.
Vezetni még furább, hiszen a vezetőállásban le sem lehet ülni, a legenda szerint a gépészek faszéket hordtak magukkal. Az biztos, hogy télen irgalmatlan vastag kabátban és a csótánytaposó cipőket megszégyenítő vastagságú cipőben dolgoztak telente, mivel a vezetőállásban csak egy szélvédő takarta őket, oldalról nyitott volt a munkahelyük. Fűtés természetesen nem volt.
És ezzel a megpróbáltatások még nem értek véget. A járgányban semmiféle szervó nincs, így a légfékrendszert is csak erős felindulásból lehet kezelni. A motorok szabályozására való menetkapcsoló pedig nagyjából egy méter magas, ezt a huszonkilós szerkezetet kell tekergetni. A tekergetést egy hullámtárcsa is nehezíti, hogy a fokozatokat meg lehessen találni. Ez azért is fontos, mert ha a kapcsoló részei távol vannak egymástól, akkor a két fémrész közötti ív felgyújthatja a villamost. (A legenda szerint több gépész ruhája és lábszőrzete esett áldozatul a felcsapó lángoknak.)
Annyi könnyebség volt a vezetésben, hogy ha az ember teljes testsúlyával ránehezedett a fékkarra, akkor beindult és vészfék, és ezzel párhuzamosan megszólalt a pályacsengő is (ez a személyautók dudájának felel meg), és a villamos homokot szórt a kerekek elé (ez utóbbit a megcsúszás ellen használják, ez a villamosok ABS-e). De nem ez az egyetlen "biztonsági funkció" a villamoson: az utastér két végén egy-egy gyertya van, arra az esetre, ha a kocsiban esetleg elmenne a világítás. A gyertyákhoz precíz mérnöki munkával még egy-egy kis kéményt is építettek.
Ma már csak szóló motorkocsiként van életben, de korábban pótkocsival közlekedett ez a villamos. Elképzelni is nehéz, hogy milyen lassú lehetett utasokkal tele. A motorok áramfelvétele körülbelül 120 Amper, míg egy mai Tatra villamos (ilyen közlekedik például az 1-es vonalon a Hungária körúton) 1800 Ampert vesz fel.
De ez a tempó a két világháború között senkit nem zavart, ezekre a villamosokra kívülről még sokan felkapaszkodtak - nemcsak vakmerő tinédzserek, hanem kisfizetésű családapák is. Ma ez a tempó a mindennapi forgalomban már elfogadhatatlan lenne, de egy kis nosztalgiázásra, hétvégi programnak a gyerekekkel tökéletesen megfelel.
