Most kell megrendelni az új hókotrókat és a szóróanyagokat, hogy jövőre ne legyen gond.
Az elmúlt hónapokban tucatnyi videót és cikket mutattak repülésrajongók arról, hogy bezzeg Finn/Svéd/Oroszországban el tudják takarítani a repterekről a havat, csak mi magyarok/németek/angolok/franciák/hollandok vagyunk ilyen bénák.
A kontinentális Európa minden behavazott nációja a skandináv repterekre mutogatott. És mivel ezek a repterek az év nagyobb részében be vannak havazva, a panaszkodók ettől pláne igazolva látták a kritikájukat, hogy mit itt Európa többi részén még egy pár napig tartó, 10 centis havazást sem tudunk megoldani.
Pedig pont ez a különbség.
Finnországban a legtöbb reptér fél éven át be van havazva, az évi hómennyiség pedig 170 centi, Moszkvában pedig négy hónapig folyamatosan van hó. Épp ezért könnyebb nekik.
A különbségnek – mint annyi minden másnak – gazdasági okai vannak, de ezt egyelőre csak a brit kormány fedezte fel. A reptéri hókotrók ára mindenhol ugyanannyi, körülbelül 250 000 euró darabja, a síkosságmentesítéshez használt szóróanyagok (urea, clearway, egyebek) ára is nagyjából ugyannyi mindenhol (noha utóbbiak ára általában követi a földgáz árát), ezért a hóeltakarításnak viszonylag mindenhol hasonló a költsége.
Magyarországon évente körülbelül kétszer 4 óra van, amikor olyan erős a havazás, hogy a pályák, vagy a reptér bezárásán kell gondolkodni. Alig egy nap érdekében kellene körülbelül 10 hókotróval többet üzemben tartani, amelyeket körülbelül 10 évente le is kell cserélni, mert elavulnak addigra. Vagyis egy magyar reptérnek 250 000 eurót kellene erre az egy napra pluszban elköltenie.
Moszkvában 4 hónapig, vagyis körülbelül 120 napig van szükség folyamatos, és nagyon komoly hóeltakarító flottára. Ez egy napra már csak 2000 eurós pluszköltséget jelent – vagyis Moszkvában sokkal olcsóbb fenntartani egy nagy flottát, mint Budapesten. Helsinkiben pedig nagyjából 180 napig van szükség a havas flottára, ott a pluszköltség 1388 euró naponta. Egészen természetesnek tűnik, hogy napi 1388 euróért megéri megvenni a hókotrót, míg 250 000 euróért már közel sem olyan jó üzlet. Egy Ferihegy méretű reptérnek nincs is naponta 250 000 eurónyi bevétele, így az üzemeltetők nem is tudják honnan előteremteni az errevaló pénzt. Ismerjük el, a repterek tulajdonosai a józan paraszti eszükre hallgatnak, amikor nem ölnek bele százezer eurókat a hóeltakarításba. Különösen akkor racionális ez a döntés, ha van olyan év, amikor az enyhe tél miatt egyáltalán nincs rájuk szükség.
(Az Air France Boeing 747-es gépe épp egy hóviharban száll le a bostoni reptéren. Fotó: Rudy Chiarello)
Van itt azonban még egy bibi, ez pedig a szóróanyag, amit már érintettünk. Ureát, clearway-t, és más, reptéren kiszórható anyagokat rendszerint tavasszal-koranyáron lehet rendelni, ekkor kötik le a gyárak a kapacitásaikat. Akkor, amikor rügyezni kezdenek a fák, melegszik az idő, a menedzserek pedig nem vesznek kabátot a zakójukra – viszont épp akkor kell elkészíteniük az éves beszámolót a tulajdonos felé. Aki természetesen tajtékozni fog a növekvő szóróanyag-költségek miatt, és vöröslő fejjel üvölti le a menedzser haját az újabb hókotró-költségek láttán.
Ezért aztán a legtöbb reptérüzemeltető ezen is spórol, és abban reménykedik, hogy a következő tél enyhébb lesz, ő pedig megtarthatja az állását. Bármilyen kegyetlenül is hangzik, de racionálisan dönt akkor, amikor egész éves állását féltve inkább cserbenhagyja az utasokat egy napra.
Ezeknek a dolgoknak az ésszerűségét eddig csak a hótakarítási munkák közvetlen vezetői látták. A Duty Airside Managerek, a Duty Snow Managerek és más, méltatlanul elfeledett kis- és középvezetők, akiket a folyton csökkenő pénzekből próbálnak működő reptereket varázsolni, ők tapasztalják ezt a saját bőrükön.
(A ferihegyi havas flotta, bal oldalon a fékhatásmérő autó, amivel az ügyeletes reptérvezető forgalomra alkalmasnak minősítheti a pályát.)
Erre a gazdasági felfogásra először a brit kormány figyelt fel. A légügyi miniszter, Theresa Villiers azt javasolta, hogy a repterek éves bevételük legfeljebb 7 százalékát fizessék be büntetésként, ha cserbenhagyják az utasaikat. (Csendben megjegyzem, hogy az Egyesült Királyságban van légügyi miniszter, míg nálunk csak egy elég kevés valódi jogosítvánnyal felszerelt légügyi biztos van. Márton Attilának még annyi lehetősége sincs, mint egy ombudsmannak: jelentéseket írhat rengeteget, de még ajánlást sem tehet.)
A 7 százalék épp 25 napnyi bevétele egy reptérnek – a mostani káoszban érintett repterek ennél kevesebb havas napot látnak egy évben. Vagyis elég ésszerűnek tűnik, hogy a repterek üzemeltetői inkább beruháznak hókotrókba, mert így az árukat már nem 1, hanem 25 napi bevételkieséssel kell szembeállítani.
Általában nem jó dolog az erősödő állami beavatkozás, de ebben az esetben az újfajta büntetés megteremtheti az utasokat védő beruházások gazdasági alapjait, és megéri majd hókotrót, jó minőségű szóróanyagot, és hozzáértő szakembert venni.
