Újabb videó landolt a postaládámban, de hogy ne csak ezt mutassam be, előkerestem néhány hirhedten rossz példát is.

A sokat repülők közül többen emlékeznek egy-egy keményebb landolásra, amikor úgy érezték, hogy a repülő kenguruként ugrált landolás után. Ma kaptam egy videót, ami viszont a világon a legszebbnek mondott landolását rögzíti. Az utasok valószínűleg csak annyit éreztek, hogy nem éreztek semmit se, egyszer csak a földön voltak.

A felvételen jól látni, hogy a gép orra felfelé néz, először a főfutók értek talajt, abból is a hátsók, majd néhány másodperc múlva a futómű első fele is talajt fogott, lassan és finoman, ahogy azt minden pilóta szeretné. Kicsivel később az orrfutó is megérkezett, és a gép egyetlen szökkenés nélkül ment át repülésből gurulásba.

Ez nem egy lehetetlen művelet, ha a pilóták rendszeresen elrontanák a landolást, a repterek vége tele lenne Airbusok és Boeingek roncsaival. Ami nehézzé teszi, az az, hogy néhány centiméteres pontossággal kell ezeket a 100 tonna körüli gépeket nagyjából 200km/órás sebességgel a földre tenni. Kezdő pilóták néha elrontják, ahogy az alábbi videó is mutatja.

Ezen a felvételen jól látszik, hogy a repülők nem csak fel-le meg jobbra balra tudnak mozdulni, hanem saját tengelyük körül előre-hátra is billeghetnek, többször odacsapva a gépet a földhöz. A felvétel végén látszik az is, hogy az orrfutó nem bírta a strapát és kibicsaklott, következésképp a repülő a füvön kötött ki.

Néha viszont nagyobb gépekkel és rutinosabb pilótákkal is előfordul az ilyesmi, ahogy az (azóta már megszünt) Swiss Air egyik BAe 146-os típusú repülőjét terelgető pilótájával történt a londoni City repülőtéren.

Valószínűleg erős keresztszél nehezíthette a pilóta dolgát, mivel a repülő a pálya tengelyéhez képest erősen balra fordulva közeledik a talajhoz. Viszont szokatlanul gyorsan süllyed, talán ez okozhatta, hogy földetérés után még néhányszor nekirugaszkodott a repülő.

Aztán itt van a LAN Airbus A340-es gépe, amelyik a frankfurti repülőtéren próbálkozott a talajfogással.

Landoláskor a repülőt nemcsak egyenletes sebességgel, hanem azonos szögben kell a talajhoz közelíteni. Mindezt úgy kell előadni, hogy a pilóta a tolóerővel tud játszani egy kicsit, hogy a sebesség is megfelelő legyen, süllyedjen is, a repülőgép szöge se változzon, a megfelelő pillanatban már fékezzen is, szóval elég sok mindenre kell figyelnie ilyenkor. Ha semmi nem jön össze, akkor íme a Heineken reklámból is ismert ugrabugra.

Természetesen olyan is előfordul, hogy a betoncsík nem teljesen vizszintes (szinte sehol sem az, például Ferihegyen se, de ezt eddig a pilóták kivétel nélkül kezelni tudták), vagy más tulajdonsága miatt nem ideális leszállópálya. Ez az IL-62-es az akkor még éppen létező NDK-ban, a stöllni sportrepülőtéren fogott talajt. (Az Otto Lilienthal nevét viselő reptér arról híres, hogy itt szállt fel az első repülőszerkezet a világon.) Általában az orosz repülőgépeknek megvan az a jó tulajdonsága, hogy elég pocsék pályán is le tudnak szállni, az alábbi a videó nem hagy kétséget efelől.

Kommentbe jöhetnek a jobb/rosszabb landolások, a szakértő kiegészítések, a megrázó tapasztalatok.