Néhány nappal azután, hogy hiányoltuk a ferihegyi utasforgalmi adatokat, a Budapest Airport – működése során először – kiadott egy közleményt a januári forgalmi adatokról. Ezt eddig még a saját alkalmazottaik sem tudhatták.
A cég tájékoztatása szerint januárban 6,5 százalékkal volt nagyobb az utasforgalom a tavaly januárhoz képest. Ez azért is örvendetes, mert az elmúlt években egyre csökkent az utasszám, csak tavaly sikerült szinten tartani a forgalmat. Sőt, még nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét Ferihegy. Az európai légiforgalomban etalonnak számító Frankfurt 2011 januárjában csak 5,2 százalékkal bővült, így nem nagy bátorság kimondani, hogy Ferihegy tartja az iramot. (A jövedelmezőség terén viszont ez még mindig óriási különbség: Ferihegyen 675 ezer, míg Frankfurtban 3,87 millió utas használta – és fizette meg – a repülőtéri szolgáltatásokat.) És nézzünk meg még egy repteret: Zürichben 5,1 százalékkal nőtt a forgalom, vagyis Ferihegy őket is lepipálta. (Összforgalomban azonban itt is alulmarad Budapest: a svájci reptér 1,69 millió utast látott, kerek egymillióval többet.) Komoly gond viszont, hogy a Dunántúlon lakók már évek óta egyre szívesebben használják a bécsi repteret. Schwechat közvetlen konkurense Ferihegynek, így az ottani 6,7 százalékos bővülés komoly fejtörést jelent a Budapest Airportnak.
(Flughafen München)
A bővülést a ferihegyi menedzserek azzal magyarázzák, hogy egyre több légitársaság repül Ferihegyre. Ez viszont csak részben igaz. Januárban egyedül a Qatar Airways megjelenése tudott hozzájárulni a bővüléshez, a heti 4 járat pedig nem okoz 6,5 százalékos növekedést. A januári fejlődés egészen egyszerűen az európai légiforgalom fellendülésének köszönhető. A nyári menetrendben viszont már valóban megjelennek új légitársaságok, és valóban növelni fogják a forgalmat.
A Delta visszatérése, az American belépése, az Air Baltic rigai járata, a Jet2 edinburghi gépe és a – csak charterként üzemelő – hamiltoni járat már a ferihegyi stratégia eredménye.
De tartsunk egy megállót: a Budapest Airport eddig csak éves összesítést adott ki a forgalomról. Ezt eddig csak néhány újságíró fájlalta néha, de az igazi gondot a cégen belül okozta ez a titkolózás: a dolgozók éves bónuszát az utasforgalom alapján adták (vagy nem adták) a cégnél. De mivel a számokat titokként kezelték, így a dolgozók sehogy sem tudták ellenőrizni, hogy jár-e nekik jutalom, vagy a cég egyszerűen visszatartja az év végi jutalmat, ez pedig komoly szakszervezeti harcokat eredményezett. Ha a reptér megtartja a szokását, és havonta közli a forgalmi eredményeket, a dolgozók megnyugodhatnak egy kicsit.
A hirtelen megjött közlésvágy más módon is megnyugtathatja a ferihegyi kedélyeket. A SkyCourt közelgő átadása kapcsán felmerült az a pletyka, hogy bezárják az 1-es terminált, és forgalmát az új terminálépületbe helyezik át. Ez egyrészt a – soha nem publikált – üzemeltetői szerződés miatt nem valószínű, másrészt pedig azért, mert a forgalmi adatok között azt is megírta a Budapest Airport, hogy a „fapados” 1-es terminál fejlődik a legjobban, 18 százalékkal. Ilyen fejlődés mellett aligha gondolkodhatnak a low-cost terminál bezárásán.
(A legjobban az 1-es terminál forgalma nő Ferihegyen)
Az egyre több légitársaság megjelenése nem csak annak köszönhető, hogy az évekkel ezelőtt létrehozott légimarketing alap az elmúlt néhány hónapban gálánsan támogatja a járatnyitásokat. A reptéren pár éve dolgozik a brit származású légiközlekedési igazgató, Kam Jandu. Az eredeti nevén Karam Singh Jandu karrierjét egy reptéri autókölcsönzőnél kezdte, de kitartása, becsvágya és tárgyalástechnikája hamar kiemelte kollégái közül. Ma már fontos pozíciót tölt be Ferihegyen, és egyesek szerint vezérigazgatói székre tör – vagy itt, vagy máshol. Ehhez pedig a jó forgalmi eredményeken keresztül vezet az út, és ezért rendkívüli munkabírással dolgozik ezen. Eredményközpontúsága egy kicsit furcsának hat magyar közegben, de sokak tapasztalata, hogy akit nem tud maga mellé állítani, azt hamar legyalulja. De nemcsak félelmetes ellenfélként, hanem tisztességes főnökként is ismerik: aki beáll a csapatába, az megbecsülésre és jó feladatokra számíthat, ezért beosztottai általában nagyra becsülik, és hozzák is az elvárt eredményeket.
Sokakban fölmerül ugyanakkor a kérdés, hogy egészséges-e, ha egyetlen ember mérhetetlen ambíciói tüzelik Magyarország légiforgalmának fejlődését. Arra ugyanis egyelőre nincs válasz, hogy mi lesz akkor, ha Jandu távozik a vállalattól, vagy megosztó személyisége törésvonalakat hoz létre a cég működésében, esetleg a magyar gazdaságpolitika más típusú működést igényel a reptértől.
