Öt kontinensen vezettem autót, buszt, nyergesvontatót, mozdonyt, villamost, hajót, repülőt és osztályt. Most blogot írok ezekről. És keresek egy dizájnert, aki készít ide egy szép felületet.
Május elején egy Malév-gépen csökkent a légnyomás, és kiestek az oxigénmaszkok a tartójukból. A magyar sajtó egy része életveszélyes balesetként tálalta az eseményt, pedig csak annyi történt, hogy megijedtek az utasok. Nézzük meg, hogy működnek az oxigénmaszkok, és miért volt felesleges pánikolni a Malév szentpétervári járatán.
(Használt oxigénmaszk Dél-Koreából)
A legtöbb légiutas sosem kényszerül az oxigénmaszkok használatára, így a hirtelen a csomagtartóból kieső sárga maszkok általában riadalmat keltenek. Felszállás előtt ugyan vagy a légiutaskísérők vagy egy videó bemutatja ezek használatát, de a tapasztalat azt mutatja, hogy a maszkok megjelenése csak a kivételesen rutinos utasokat nem ijeszti meg.
A maszkok alapesetben az utasok feje fölött, egy zárt dobozban vannak, és arra várnak, hogy az utaskabinban a nyomás hirtelen olyan alacsony legyen, mintha egy 3000 méter magas hegyen lennénk. A kabinban normális esetben ennél nagyobb a nyomás, hiszen az alacsony nyomás, illetve az oxigénhiány hányást, hányingert, szédülést, fejfájást, valamint eszméletvesztést okozhat. (Erről az állapotról bővebben ebben a posztban olvashattok: http://gulliverutazik.blog.hu/2011/04/06/mi_tortenik_ha_kiszakad_a_repulo)
Ha azonban a nyomás ennél kisebbre csökken, a dobozok fedelei automatikusan kinyílnak, és az orrunk elé esnek a maszkok. A Malév Boeingjein a pilóta is kioldhatja a fedeleket, ha úgy ítéli meg, hogy az utasoknak szüksége lehet rá. De egy erősebb rázkódás, vagy egy keményebb landolás után is kieshetnek a maszkok.
A Malév gépein 3 ülés van egymás mellett, de – mint a legtöbb utasszállító repülőgépen – eggyel több maszk van a dobozban. Erre azért van szükség, mert ha valamelyik utas ölében kisgyerek utazik, esetleg a folyosón légiutaskísérő tartózkodik (például azért, hogy segítsen a maszkok felvételében), akkor nekik is szükségük lehet egy maszkra.
Ha a maszkok kiestek, egyet azonnal fel kell venni, és utána segíteni másoknak, ha szükség van rá. Nem a gyerekre/mellettünk utazó nagymamára kell hamarabb feladni, mert ha mi elájulunk az oxigénhiány miatt, akkor már nem tudunk segíteni senkinek.
A maszkot egy erőteljes mozdulattal kell magunkhoz húzni. A dobozban van az oxigéngenerátor, ami különböző vegyi anyagok reakciójából termel oxigént számunkra. Ez a generátor azonban csak akkor indul be, ha ezzel az erőteljes rántással kihúztuk a biztosítószeget a generátorból. Ezzel a rántással indul be a vaspor és a nátrium-klorát (NaClO3) reakciója, ami számunkra életmentő oxigént biztosítja. Ez a reakció magas hőmérsékleten, körülbelül 250 Celsius-fokon zajlik, ezért a generátor működés közben nagyon felmelegszik - komoly égési sérülést szerezhetnek azok, akik ilyenkor benyúlnak a tartódobozokba. A nátrium-klorát pedig, miután leadta az oxigént, közönséges konyhasóvá alakul át.
(A Malév biztonsági filmje a Boeing 737-es típuson)
Fontos tudni, hogy a generátorok 10-15 percig tudnak oxigént fejleszteni – ha jól emlékszem, a Malév gépein 12 perc a limit. Ennyi idő alatt a pilóták olyan alacsonyra tudnak ereszkedni a repülőgéppel, hogy már nincs szükség a mesterséges oxigénre. Sőt, Európán belül ennyi idő alatt általában el lehet jutni valamelyik fogadóképes reptér közelébe is. Ami még meglepő lehet: a nátrium-klorát és a vas reakciója nemcsak oxigént fejleszt, hanem égettszagot is áraszt magából. Ettől nem kell megijedni, a rendszer így működik, ez ilyen esetben normálisnak számít.
A maszkon általában van egy zsák, ezek a nyomástól függően telítődhetnek oxigénnel. Ha azonban ez az átlátszó műanyag zsák nem fúvódik fel, az még nem jelenti azt, hogy nem működik. Tessék nyugodtan mélyeket lélegezni, a rántás után jön belőle az oxigén. A kifújt levegő a zsákba jut, és ott elkeveredik a friss oxigénnel.
Egyetlen helyzet van, amikor a rántás ellenére nem jön a csövön semmi: ha a kabinban tűz ütött ki. Ilyen esetben ugyanis a plusz oxigén csak táplálná a tüzet. Ezekre a ritka esetekre is van azonban megoldás: a pilótafülkében egy másik rendszer üzemel, így a pilóták akkor is kapnak oxigént, ha valami ég a fedélzeten. Cserébe az ő maszkjuk befedi az egész arcot (mint egy gázálarc), abból pedig az oxigén nem tud megszökni.
A Malév-gépen utazók közül többen is azt állították: nem működtek a maszkok. Ez nagyon valószínűtlen, mivel ezeket elég sűrűn ellenőrzik, működésképtelen maszkokkal a repülőgép nem kapott volna engedélyt arra, hogy felszálljanak vele. Sokkal valószínűbb, hogy az utasok ebben az esetben is azt várták, hogy a zsákok majd felfúvódnak, és csak úgy süvít belőle a friss levegő. Pedig ahhoz kell az a rántás, és az is, hogy utána nyugodtan szívjuk be a levegőt. Tudom, hogy pánikhelyzetben ezt nehéz átgondolni, de a túlélésre mindig akkor van a legnagyobb esélyünk, ha nyugodtak maradunk.
Bár még személyesen - szerencsére - nem éltem át hasonló szituációt, nagy valószínűséggel is fokozza a pánikot, hogy a legtöbb repülős katasztrófafilmben van egy snitt, ahol kivágódik az oxigénmaszk. Ez már tudat alatt is okozhatja a halálfélelmet.
@LouiS: Még én sem. Néhány légitársaság tart tréningeket azoknak, akik félnek a repüléstől, vagy épp ellenkezőleg: érdeklődnek iránta.
A legtöbb ilyen esemény után a sztyuvik azt mondják, a legnehezebb dolog az utasok megnyugtatása, akik az új helyzettel - teljesen természetes módon - nem tudnak mit kezdeni. Remélem, néhány embernek segít ez a cikk, hogy ne féljen ezektől a szituációktól.
én nem féltem idáig sem (persze ez valoszinuleg csak elesben derulne ki igazan), mindenesetre hasznos volt elolvasni, mert sem a rántást, sem a korulmenyeket (hőtermeles, égett szag) nem tudtam